Sejtelmes vers

Könnyeimben tükröződsz,

fohászkodsz, könyörögsz,

de már minden múlik,

szétomlik akár egy ház.

Tükörképemben mosolyod,

halk hangod, alakod,

minden teljes napod.

 

szerelmed ládikóban,

zárva sebekkel romlottan,

szaglik, s vonaglik,

majd nem mozdul,

mástól koldul.

Megosztás a facebookon